Londoner

2010 június 15. | Szerző: kviv19 |

 Eljen a nyar! Szep az ido, nincs eso, sut a nap. Es a gyerekek betegek. Remek. Itt kell lennem es segitenem minel hosszabb ideig. Holnap valoszinuleg nyelvsuliba se tudok menni, mert anyukanak most nagyon kell dolgoznia es nincs ideje itthon lenni a gyerekekkel. Ez is annyira jellemzo! A gyerekek mindig a legalkalmatlanabb pillanatokban tudnak megfazni, fejre esni, eltunni es meg sorolhatnam… Na mindegy. Pedig en lettem volna a rekorder a jelenleti versenyben (ami persze teljes mertekben teoretikus es csak az en fejemben letezeik), hogyha nem hianyzom egyet sem. Ez van. Nem tudok mit csinalni. Tanulok majd itthon szorgalmasan, mert penteken teszt az elmult 3 honap anyagabol. 

A hetvegem izgalmasan telt! Fogtam egy TimeOut London magaznit es csinaltam magamnak programot. Szombaton volt a kiralyno szulinapja! 🙂 A hivatalos. Ami azt jelenti, hogy valojaban aprilis 21-en szuletett, de most unnepli. Minden ev juniusanak harmadik szombatjan. Az unnepseg neve: Trooping the Colour. Volt minden, ami szem szajnak ingere. Zenekar, katonak, rendorok, felvonulas, agyu elsutes, legi parade. Es meg magat, a NENIt is lattam messzirol. Aranyos orgona lila kalapban meg kosztumben. 

Vasarnapra kineztem egy fesztivalt. Az orszagukbol haboru miatt menekultekert rendeztek. Szoval nagyos sokszinu volt az egesz. Koncertekkel, kirakodo vasarral es ennivaloval, a vilag minden tajarol (vegigkostoltam kb. mindent). A Temze part volt a helyszin, kozel a Nemzeti Szinhazhoz es koncert termekhez. Itt van egyebkent a kedvenc konyv piacom is, ahol vettem egy hihetetlen jo konyvet! Mar ki is olvastam. Az a cime, hogy About a boy (iro: Nick Hornby), es egy filmet is csinaltak belole meg a kilencvenes evek vegen, Hugh Granttel, de persze a konyv maga sokkal jobb volt. Londonban jatszodik es tele van szlenggel es utalasokkal a kulonbozo varosreszekrol, kozismert helyekrol. Faltam a konyvet, tenyleg, nem tudtam letenni. Annyira benne ereztem magam. Jol esett racsodalkozni a sajat londonisagomra. Most azt erzem, hogy siman tudnek itt elni. Persze nem most most, ezzel a munkaval, a barataim es a csaladom nelkul, hanem egyszer, majd ha mar tenyleg “nagy” leszek. (Ennyit az elveimrol…)