Visszaszamlalas

2010 július 28. | Szerző: kviv19 |

 Azt meseltem mar, hogy a naptaramban a lapok sarkara odairtam, hogy hany nap van vissza az ittletembol. A nehany honappal ezelotti bejegyzesemkor ezt ugy mutattam be, hogy “De jo, mar csak ennyi meg ennyi nap van hatra…”. Hat most nem ezt erzem. De kar, hogy csak egy het van hatra! Nem akarok haza menni jelen pillanatban. A host familymtol is elbucsuztam mar. Elmentek nyaralni, ugyhogy mar nem talalkozom veluk a hazamenetelemig. Megvolt a nagy bucsuzkodas. Olelesek, puszik, kozos fenykep es az invitacio, hogy barmikor johetek, amikor csak akarok! Nagyon nagy szerencsem volt veluk, mert nagyon megszerettuk egymast. Kaptam toluk egy aranyos bucsukonyvet, amit mindenki dedikalt nekem.

Szoval most itt vagyok egyedul. De persze nem vagyok, mert itt vannak az uj barataim, meg nehany regi is jott otthonrol. Az elmult par hetben elkezdtem veluk ujra bejarni Londont. Elmentem a kedvenc muzeumaimba megegyszer, jarkaltam a varosban. Es meg mindig nagyon szeretem ezt a varost! Itt megvan annak a lehetosege, hogy barmi megtortenhet. Persze valoszinuleg ez nem a varos erdeme, hanem aze, hogy itt megtanultam nyitottabb lenni uj esemenyekre, tortenesekre, veletlenekre, emberekre. Bar szerintem azert az is benne van, hogy itt annyifele emberrel lehet talalkozni! Kezdve a rengeteg kulturaval es nemzettel, egeszen a kulonbozo stilusiranyzatokig. Barhogy fel lehet oltozni, senkit nem erdekel a dolog, mert minden zsak meg tudja talalni a sajat foltjat. 

Osszesegeben ez egy hihetetlen elmeny volt szamomra. Szerintem mashol az eletben nem ismertem volna meg ennyi kulturat es persze az angolom sem tudott volna ekkorat fejlodni. Meg kihasznalom ezt a hetet, abban biztos vagyok! Tervbe van veve egy kis country side is, ahol egy kicsit ki tudok majd szakadni a nagy forgatagbol es latok nehany valodi angolt is.